*első fejezet* ~A találkozás

A kapun kiérve elindultam,a dombon lefelé. Már egy ideje sétáltam, amikor kaptam egy SMS-t, Vikitől, hogy ő már ott. A tempómon gyorsítottam, 2perc múlva ott álltam a pláza előtt. A kávézóban, gyorsan megtaláltam az egyedül ülő, szőke lányt.

  - Szia! - pattant fel a helyéről, és ölelt át.

  - Szia! De, régen láttalak!

  - Igen, én is. Úgy örülök, hogy eljöttél!

  - Örülök, hogy elhívtál! - veszem le a kabátom, és foglalok helyet.

  - Na, akkor mesélj! Mi történt Petivel? Meg, hát mi van veled?

  - Ugye, most válogatott lettem, és többet kéne edzenem, de Peti lesérült.Azt se tudom lesz-e ezen a héten edzésem, mert holnap biztos hogy nem, szombaton meg nem leszek.

  - Értem. De,úgy érzem, hogy itt nincs vége. Van valami a hangodban, olyan szomorú, de mégis vidám. Na ezt meg mondtam.

  - Igen, az úszásról ennyit. Olyan más veled beszélgetni mint a két zizi barátnőmmel.

  - Köszönöm. - mosolyog - Talán azért van, mert én komolyan veszem azt amit mondasz, nem csak úgy, hogy jaj már megint Mi Van?!

  - Igen, lehet.

  - Hol is tartottunk? Jaa, már meg van! Valami más is történt amitől ilyen szomorú vagy igaz?

  - Igen. Dani, a barátom, olyan fura volt ma. Ahogy beszélt, mintha akarna valamit mondani, de fél a választól. Mintha a kapcsolatunknak már csak hetei vannak vissza, mert...mert azt még nem tudom.De, azt igen hogy, nem egy lány áll a háttérben, mert úgy nézett rám meg beszélt  hozzám, hogy ő minden időt kiakar használni.

  - Idővel, biztos megtudod mi áll a háttérben. - néz rám biztatóan.

  - Idővel. - ismétlem a szavait halkan.

  - Nyugi.

  - Jójó. Mit csináljunk?

  - Van egy ötletem gyere. - mutatott az ajtó felé.

Kávézóból egy Kisestélyi Ruhaüzlet nevű boltba mentünk.

 - Nekem nincs ennyi pénzem. - nézek rá.

 - Nyugi, nekem se. De azért próbálni lehet, nem?

 - De.

 - Na, gyere.
Átléptünk az üzletajtaján, és egy kedves nő mosolyogva fogadott minket.
  - Jó napot! - köszönünk illedelmesen.
  - Sziasztok! Segíthetek valamiben?
  - Nem köszönjük, csak körül nézünk. - válaszolok.
  - Ami azt illeti igen, szeretnénk segítséget kérni. - mondja Viki.Értetlen fejjel mézek rá, biztos észrevette mert hozzám szólt. - Ne csináld már ezt Jázmin, nem mindig van ilyen alkalom! - improvizál.
  - Jó legyen! - egyezek bele.
  - Na, tehát hölgyek mibe segíthetek? - kérdezi a nő még mindig mosolyogva.
  - Lesz az iskolánkba szalagavató, és arra szeretnénk nézni valami ruhát.
  - Ohh, értem. Van valami elképzelés?
  - Nekem lenne, én egy kék koktélruhára gondoltam. - szállok be a játékba.
  - Most érkeztek több árnyalatban kék ruhák, vannak köztük nagyestélyik meg koktélruhák is. - vezet a nő a bolt másik részébe, ahol elképesztően sok, és szép ruhát láttam. - Tehát koktél ruha. - ismételgeti magában az üzlet vezető. - Áh, itt is van egy! Szerintem ez lenne a legmegfelelőbb, a kék szeméhez és a szőke hajához.
  - Köszönöm! - mosolygok rá, és indulok a próba fülke felé.
  - Várjon kisasszony! - kiált utánam - Vannak még itt ruhák! - nyom a kezembe még legalább hármat.
  - Ohh, köszönöm. - pillantok rá hálásan és elhúztam a függönyt magam mögött. Még hallom hogy, Viki is elmondja elképzelését, és bejön a mellettem lévő fülkébe. A ruhákat abban a sorrendben próbáltam fel ahogy a nő adta. A végére maradt egy, szűk hátul csipkés ruha. Ezt vettem fel, amikor érzem hogy valamiben megakad. ~ Biztos csak a címke~ gondolom, és lejjebb húzom. Na ezt nem kellet volna.... Csak egy nagy szakadást hallok, ekkor már tudtam hogy elszakad a ruha. Elfogott a rémület.
  - Viki! - nézek ki magamat eltakarva a függönnyel.Pechemre ott állt a nő, kezében még több ruhával.
  - Valami gond van kisasszony? - kérdezi.
  - Ja, nem öhmm... a barátnőmet ide tudja hívni?
  - Persze.
Fél perc múlva már ketten voltunk bent a fülkében, és próbáltuk leszedni rólam a ruhát.
  - Sikerült! - lélegzett fel a barátnőm.
  - Huh - könnyebülök meg.
  - Figyelj! Én kiviszem a többi ruhát, te öltözz fel addig, és hozd a másikat tedd le valahova, amíg én elterelem a figyelmét jó? - megy kijjebb.
  - Okés. - kezdek el öltözni. Már hallom hogy a nő engem kérdezget,de Viki eltereli a a témát. Most kell mennem.
Kijjebb lépek a nő nem figyel, felakasztom a többi kék ruha mellé és mehetünk.
  - Áhh, itt vagy! - mondja a barátnőm.
  - Igen mehetünk?
  - Nem lett jó  egyik se? - kérdezi a nő szomorúan.
  - Majd anyukámmal még lejövök és megmutatom neki is, nem akarok nélküle dönteni. - játszom a gyereket.
  - Értem. Hár akkor Viszontlátásra!
  - Viszlát! - rohanunk ki a boltból.