Egy 16 éves magyar lány vagyok. Jázmin a nevem. Szőke hullámos hajam van,kék szemem. Tipikus húú de szép lány vagyok.Van barátom is,Dani. Barnás haja,mélybarna szeme,izmos karja. Hogy én mennyire szeretem!! Bár az túlzás hogy magyar vagyok. A szüleim elváltak,apám Rómában lakik,anya meg Budapesten velem.Van,hogy megyek apához de nem sokszor tehetem meg. Nem azért mert nincs pénzem,az utat apu fizeti mert ugye ő dúsgazdag. A munkája a barátnője a rohadt nagy házuk és a kicsi Barna,mind hozzá tartozik. Engem már nem is hív. Mi anyuval már nem tartozunk hozzá. Neki meg van a saját családja. Mi már csak a múltja vagyunk, ennyi. Na,de ott tartottam,hogy azért nem mehetek olyan sokszor apuhoz (nem csak azért mert nem hív) mert úszom és nagyon sokat jelentene az az egy hét,ha nem megyek edzeni. Nekem ez az év a legfontosabb. Nyáron ifi bajnokság,addig be kell kerülnöm a válogatottba. Nehéz munka lesz az biztos,de én megcsinálom. Eddig csak álom volt, de most már itt van közel hozzám, nem akarom elveszíteni ha már idáig eljutottam.
- Jázmin vacsora - szólt fel anya.
- Pillanat - válaszolok.
- Később nem lesz vacsora!
- Anyu befejezek valamit a gépemen.
- Ezek a mai fiatalok... - hallom a szokásos dumát anyutól.
Igen anyu már a 21.században élünk. Már akartam kikapcsolni a gépemet, amikor jött egy üzenet.Peti az edzőm írt valamit.Ez állt benne:
Peti Markocs: Szia Jázmin! Nagy hírem van! Nektek is rendeznek országos uszonyos bajnokságot ahol bizonyíthatsz! Én bízom benned! Mostantól nincs olyan hogy kihagyom az edzést mert Danival találkozom!! Edzés van! holnap megbeszéljük a többit!
Jázmin Bohi : Szia Peti! ÚRISTENN!!!! Úgy örülök!! Persze tudom hogy most az úszás a legfontosabb! És ezzel egyet értek!
- Anyu! Anyu!! - rohanok le a lépcsőn.
- Mi van ennyire éhes lettél? - mosolyog.
- Nem annál sokkal fontosabb.
- Na halljam!
- Most írt nekem Péter...
- Várj kitalálom ötös lett a matek dogád. - na igen a matek tanárunkat is Péternek hívják.
- Befejezhetem? Várj inkább el sem mondom! - akadtam ki.Mi tagadás egy tinit félbeszakítani többször is,nem a legjobb.
- Persze mondjad csak! - mondta anya a hátamnak,mert én már vonultam vissza a szobámba.
Levágtam magam az ágyra,és elővettem a telefonom.
- Hallo? - szól bele az a mély hang amit úgy imádok.
- Szia Dani!
- Jázmin! Mi újság?
- Ráérsz most?
- Valami gond van? De hát fél óra és találkozunk!
- Akkor mindegy.
- Öt perc és ott vagyok. - erre letette.
Ezért imádom annyira,mindig ráér ha,rólam van szó.Valóban öt perc alatt ideért.Én már rohantam a lépcsőn lefelé,hogy ajtót nyissak,de anya az utamat állta.
- Készülsz valahova? - kérdezte
- Igen - válaszoltam hűvösen.
- Drágám,ne haragudj! Elmondod?
- Most mennem kell! - néztem rá dühösen,és kiléptem az ajtón,ahol ott állt Dani: szokásosan a haja szanaszét állt,a szeme engem nézett amint kiléptem az ajtón.
- Szia - mondta és hosszasan megcsókolt.
- Szióka! - néztem rá.
- Na,mi volt ilyen fontos? - kérdezte,miközben elindultunk.
És akkor elmondtam neki mindent.
- De hát ez nagyszerű! Úgy örülök neki! - állt meg és húzott magához és ölelt meg.
- Igen én is. - néztem fel rá.
- De akkor mi a baj?
- Félek attól hogy elveszítelek! Félek hogy hanyagolnom kell a tanulást, és akkor hülye libának fognak tartani! Félek attól ami rám vár!
- Jázmin idefigyelj! Engem nem fogsz elveszíteni,mert melletted fogok állni mindig.A tanulást nem fogod hanyagolni,te is tudod hogy az fontosabb mint az úszás.Neked nem kell félned semmitől,mert melletted állunk,az anyukád, Flóra,Petra és én. - Flóra és Petra a legjobb barátnőim. - Én meg nem engedem,hogy bárki bántson.
- Anya még nem tud róla. - mondom neki.
- El kell mondanod neki! Ne kapd fel majd a vizet ha közbe vág! Tudod milyen anyukád! - Persze hogy tudom milyen.Szeret barkóbázni,csak ő az első menetnél kiesik mert találgat,és akkor jön Dani hogy ezt elmondja.
- Már mindegy! Megtörtént!
- Te pedig dühödben hozzám fordultál!
- Amúgy hozzád fordultam volna először.
- Na azért! - hajolt le hozzám és adott egy csókot.
- Menjünk haza! - mondom
- Te pedig elmondod anyukádnak.
- Igen is kapitány! - nézek rá már vigyorogva.
- Látom jobb kedved van! Bár amennyire szívdöglesztő vagyok, elhiszem , hogy jobb kedvre derülsz.
- Hülye! - lököm meg a könyökömmel.
- Miért, nem igaz?
Ekkor a ház elé értünk, én meg lábujjhegyre állva hosszasan megcsókoltam,ez nagyon tetszett neki.
- Bebizonyítottam?
- Be.Többször is bizonyíthatsz - néz rám hatalmas vigyorral az arcán.
- Majd még meglátom. - ezzel beléptem a házba.
Anyunak mindent elmeséltem,még az üzenetet is megmutattam neki, ő meg bocsánatot kért, hogy ez többet nem fordul elő.Hoho ez ismerős,hallottam már párszor a szájából.;)
- Jázmin nem hívod fel, a nagyszüleidet, elújságolni a nagy hírt? - kérdezi.
- Nagyon álmos vagyok.
- Értettem.
Felrohantam a szobámba és lefeküdtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése