Suliba menet azon filóztam, hogy hogyan mondjam el Flórának, és Petrának mindazt ami tegnap, velem történt. Jogosan gondolkoztam ennyit, mert amikor beléptem a terembe, mind a kettő egyszerre zúdította rám a hétvégi sztorikat.
- Jázmin ezt hallanod kell. - szólt Fló.
- Neked is jó reggelt! - köszönök.
- Na, képzeld...
- Színesben?
- Ahogy akarod, ovis - néz rám lesajnálóan. - Itt voltak az unokatesóim, kérdezték hogy, mi a helyzet a fiúkkal? Én meg kitaláltam magamnak egy fantomot. Anyáék csak néztek rám. Be kell mutatnom valakit nekik jövő héten. Segítesz?
- Most keressek én neked egy pasit?
- Hááát...
- Bocsi de erre most nincs időm.
- De Jázmin!
- Sziaasztok! Képzeljétek, elhívott egy srác randizni.
- Na, Petra ilyen tehetséges a fiú "vadászatban" majd ő segít.
- Nem fejeztem be...apámhoz jár a foga miatt.Apu mikor megtudta, azt mondta hogy, idézem " ezzel az alakkal soha többet nem találkozhatsz értetted? SOHA!! Nem is értem, hogy lehet ilyen ostoba lányom!" Amikor kérdeztem, hogy, miért? A válasz csak annyi volt rá: Ismerem. És elment. Most mit csináljak?
- Nekem nem rossz fiú kell!! - nézett rám Fló dühösen.
- Én meg nem érek rá...velem is történnek dolgok.
- Mi? - néztek rám böbbent képpel.
- Lehetek válogatott!!!
- Az mi? - kérdezi Petra
- Most komoly ennyire hülye vagy? - néz rá Flóra - Ország egyik legjobb úszója lesz. - ugrik a nyakamba.
- Úristen!! Tééényleeg? - ugrik rám a másik barátnőm.
- Majd megyünk az olimpiára szurkolni! Első sorból fogunk kiabálni neked! Természetesen a jegyeket te állod.
- Igen, igen - értett vele együtt Flóra
- Örülök, hogy már az olimpiát tervezitek, de elkezdődött az óra. - jött a hátunk mögül a hang.
- Elnézést! - szólalok meg először. A helyemen ülve láttam, hogy mindkét lány mosolyog, amolyan "országegyiklegjobbúszójaabarátnőmérted" a másik meg "megyekmajdabarátnőmolimpiájárafelfogtad". A többi óra gyorsan elment. A lányok mindenkinek elújságolták a "nagy hírt". Minden óra úgy kezdődött hogy a lányok kiálltak a tanár elé: - Tanárnő/úr hallotta a Nagy hírt?
- Milyen Nagy hírt?
- Jázmin válogatott lesz!!
- Tényleg? Gratulálok!
Délután a felsőbb évesek közül is volt akik mosolyogva néztek rám, de olyanok is voltak akik gratuláltak. A lányok tényleg mindenkinek elmondták. A kapun kilépve Dani várt rám.
- Csajok, én most mennék! - nézek rájuk.
- Oksika!
Kapun kiérve a fiú mellé léptem.
- Hát te? - kérdezem tőle köszönés nélkül.
- Már nem is köszönsz? - lépett mellém.
- Kéne? - mosolygok rá.
- Most kérdezed?
- Igen!
- A válaszom rá: nagyon is kéne. - hajolt oda hozzám és hosszasan megcsókolt.
- Te még mindig nem válaszoltál a kérdésemre! - mondtam neki, mikor szétváltak ajkaink.
- Csak,mert.
- Na, most komolyan!
- Elmaradtam egy órám.
- Ja, értem. - indulunk el. - De hétfőn nem hat órátok van eleve? - kívülről tudom hány órájuk van.Hihi.;)
- Ööhm...de, csak van szakköröm. - volt valami fura abba ahogy ezt mondta.
- Ja, értem.Ezt nem is mondtad!
- Nem kérdezted!
- Mindent kérdezni kell?
- Mondani kell, hogy köszönj?
- Tudod, hogy mindenről tudni szeretnék!
- Tudod, hogy szeretném ha köszönnél.
- Persze, hogy tudom, te hülye! - érünk oda a házhoz.
- Akkor jó. - mosolyog rám.
- Nem jössz be? - kérdezem.
- Edzésre kell mennem. - néz az órájára - Majd hívlak! - ad egy gyors csókot. - Szeretlek! - néz a szemebe már a válla fölött, azzal hátat fordított és elment.
Beléptem a házba, rögtön a konyhához mentem, nem ettem ma semmit. Miközben az ebédemet melegítettem, ránéztem a telómra.
Péter Markocs: nem fogadott hívás
Péter Markocs: nem fogadott hívás
Péter Markocs: nem fogadott hívás
Péter Markocs: nem fogadott hívás
Péter Markocs: nem fogadott hivás
Péter Markocs: nem fogadott hívás
Vissza kell hívnom! Második csöngésre fel is vette.
- Szia, Peti! Mi volt ilyen fontos?
- Jázmin, ma nem lesz edzésed. A holnapit még nem tudom. - mondja halkan.
- Valami baj van? - kérdezem aggódva.
- Ami azt illeti, igen...
- Mi történt? - szítom félbe.
- Baleset.
- Mi?
- Autó baleset, és most kórházban vagyok.Sajnálom.
- De..de...
- Megoldom. - és letette.
Most mi van? Komolyan így kell felkészülnöm? Ilyen szerencsétlen vagyok? Mi az hogy megoldja? Nekem nem kell másik edző! Nekem Peti kell! Ezt nem hiszem el.
Az ebédhez már semmi kedvem nem volt, helyette felmentem a szobámba és a neten lógtam. Mikor a telefonom csörgött.
- Hallo! - szólok bele.
- Szia Jázmin! Viki vagyok!
- Öhm...szia! Bocsi de ki vagy?
- Nem emlékszel rám? Tudod, úsztam.
- Úristen, az a Viki?
- Igen az a Viki. - röhög fel.
- És miért hívtál?
- Hallottam mindent veled kapcsolatban. Azért szoktam követni ezeket a dolgokat!
- Értem.
- És háát...ez egy naagy híír!! Úgy gondoltam beülhetnénk valahova, ha már nincs edzésed!
- Jó ötlet! Nem tudom, hogy tudod-e, de valamikor te voltál a legjobb barátnőm. Ami viszont furcsa, hogy nem ismertem fel a hangod. Pedig látlak facebook-on meg minden.
- Akkor jó! Igen tudom, remélem ez nem változott, mert egy kiadós beszélgetés következik majd. Én sem ismertem volna fel a te hangod, pedig én is látlak. Melyik kávézót szereted a legjobban?
- Nem tudom, válassz te!
- Akkor a plázában, fél óra múlva. Okés?
- Oksika, szia! - ezzel letettem a telefont, és elkezdtem készülődni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése